Ez most olyan, mint amilyennek elképzelek egy terápiás csoportot. Mivel neked és nekem van egy közös problémánk (adóssághegyek a vágyott anyagi függetlenség helyett), még hasonlít is a dolog egy ilyen csoporthoz. Akkor kezdem én...
Sziasztok, Ákos vagyok.
Mint sokan mások, én is hibáztam. Annak idején, amikor még viszonylag jól fizető állásom volt, és azt hittem, hogy kolbászból van a kerítés is. Kezdődött a diákhitellel.
Aztán elhittem, hogy a svájci frankot soha semmi nem tudja megingatni. Beleugrottam néhány hitelbe, lakás, kocsi, majd még a családi helyzet is úgy alakult, hogy megörököltem kapásból nem egy, hanem két havonta fizetendő törlesztő részletet is.
A szabadság utáni vágytól hajtva vállalkozni kezdtem, ami nem ment annyira simán, mint gondoltam, így ma már a NAV felé is tartozom egy jelentősebb összeggel.
Az időnként fellépő átmeneti likviditási problémáimra gyors segítséget jelentett néhány ismerősöm nyújtotta kölcsön. Ez, bár nem kamatozik, és nem kell havonta törleszteni sem, jelentős lelki teherként nehezedik rám. Azt hiszem, nem hagytam ki semmit.
Fenti az aktuális helyzetkép, nagyvonalakban. Nade! Természetesen jó ideje érzek erős késztetést, hogy ezen változtatni kell! A baj csak az, hogy valami mindig keresztbe húzza a számításaimat. Vagy van valami fontosabb teendő, vagy nincs elég motiváció bennem, vagy a kettő együtt, vagy valami harmadik. Igazából nem is tudom megmagyarázni.
A megoldás után kutatva számtalan blogot és módszert böngésztem át a közelmúltban. Volt, amit még el is kezdtem alkalmazni, de aztán valahogy az is megszakadt.
Így született meg az elhatározás, és az Adósból szabad blog, melynek célját itt olvashatod.
Ha személyesen szeretnél velem kapcsolatba lépni, írj e-mailt az adosbolszabad kukac gmail.com címre.