Hogy megy az értékelés?

Leginkább sehogy.
Már megint eltelt egy hónap azóta, hogy legutóbb bejegyzést írtam. Ez nagyjából nyolc elmaradt értékelés. Azért továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ez egy jól kitalált rendszer. Ahhoz, hogy sikereket érjünk el, szükség van szokások felállítására. Ezek segítenek céljaink eléréséhez, ezek segítségével teszünk nap mint nap apró vagy éppen nagyobb lépéseket a kitűzött célok elérése érdekében.
Ezért gondolom, hogy a korábbi bejegyzésemben bemutatott értékelési rendszerem nagyon hasznos tudna lenni, ha használnám is.
Mondhatnám, hogy most megígérem, hogy fogom használni, de inkább már nem is merek mondani semmit...

Rendszeres csütörtöki értékelés I.

Hopp, már az első csütörtöki értékelésemmel is csúszásban vagyok! Igazából tegnap még eszemben volt, de aztán este még dolgoztam ezt-azt, és végül teljesen kidőltem, és kiment a fejemből az értékelés. Na de most gyorsan pótolom is!

Mútlkor ezt a két értékelni való alapelvet határoztam meg:

• feladatok priorizálása és
• tényleges időbeosztás.

Akkor most értékeljük az elmúlt pár napot!

Feladatok priorizálása

A fenti rendszert hétfőn találtam ki, így igazából a keddet és a szerdát lehet értékelni. A kedd remekül ment, sokat haladtam! Meghatároztam azokat a feladatokat, amik a vállalkozásom szempontjából leginkább fontosak, amik a legnagyobb hatással lehetnek a látogatottság, és így a vásárlások számának növekedésére. Ezeket a lehetőségeket kielemeztem előnyeik és hátrányai szerint, majd felállítottam egy rangsort.

A rangsor alapján kiválasztottam kettőt, amivel el is kezdtem foglalkozni. Ez így szépen is hangzik, a valóság azonban nem volt ennyire fényes. Az az igazság, hogy amikor a biznisszel foglalkoztam (akár a munkahelyemen ;), akár esténként otthon), nem fókuszáltam kellőképpen erre a néhány legfontosabb feladatra. Így igen sok időt fecséreltem el olyanokra, amik egyáltalán nem fontosak.

Ennek kiküszöbölésére talán az a megoldás, ha ezeket a legfontosabb tennivalókat tovább bontom akkora egységekre, amiket egy nap, vagy a napnak egy részében el lehet végezni, és addig nem foglalkozok mással, amíg azok nincsenek készen. Tudom, hogy ezt nem egyszerű betartani, de muszáj lesz!

Tényleges időbeosztás

Kedden remekül ment ez is! Kitaláltam, hogy miket fogok csinálni, milyen sorrendben, néztem az órát, és nagyjából a terv szerint is haladtam.

Szerdán viszont már nem voltam ilyen alapos, így aztán nem is volt annyira hatékony a napom.

A tanulság egyrészt az, hogy aprólékosan meg kell tervezni, hogy miket szeretnénk elvégezni. A terv elkészítéséhez a lehető legalaposabban át kell gondolni, hogy mik jöhetnek közbe, mire kell még időt szakítani! Ha menet közben beesnek időrabló elfoglaltságok, akkor fel fog borulni az egész napunk!

Másik tanulság, hogy a tervünket egyezteni kell azokkal, akik közvetve érintve vannak benne, akikkel mondjuk együtt élünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor könnyen csúszhat az időbeosztás! Például beszéld meg pároddal, hogy most szeretnéd ezt a feladatot megcsinálni, de utána folytathatjátok a beszélgetést, vagy inkább majd utána nézzétek meg azt a filmet. És itt utalnék vissza az előző tanulságra is: ha nem egyedül élünk, akkor szándékosan szánjunk időt barátnőnkre/barátunkra/feleségünkre/férjünkre is, a közös tevékenységekre, amikor nem foglalkozunk semmi mással! Enélkül vagy hanyagolni fogjátok egymást, ami nem vezet semmi jóra, vagy a random módon beékelt elfoglaltságoknak a fontos, a szabadságot biztosító feladatok látják kárát!

Összességében

Összefoglalva tehát azt hiszem, hogy nem sikerült rosszul ez az első időszak. Amiben még fejlődnöm kell, az a feladatmeghatározás és időbeosztás pontosítása, illetve a fókuszáltság megőrzése.

A következő értékelés vasárnap esedékes, addig alkalmazzátok ti is a fentieket!

Ez még nem az, aminek lennie kellene!

Az előző bejegyzésem óta majd' két hónap telt el. Ebből is látszik, hogy valami nincs rendjén. És az igazat megvallva, az eredmények is ezt mutatják. Márhogy nincsenek eredmények.
Szép dolog a tervezés, az álmodozás, meg olvasgatás a témáról, de valami még mindig hiányzik.

A problémák megoldását nyilvánvalóan mindig a probléma feltárásával kell kezdeni. Megpróbálom hát meghatározni, hogy mi lehet az, ami nem engedi, hogy továbblépjek, mi az, ami falként áll előttem.

Úgy érzem, hogy elméletben már nagyon tudom, mit és hogyan kell csinálni, ezért minden bizonnyal a gyakorlatban kell keresnem a megoldást. Valahogy akárhányszor kitalálom, hogy mit és hogyan kellene csinálni, milyen rendszerben kellene végrehajtani a terveket, rövid idő után mindig félbemarad az egész.

Imént elolvastam egy korábbi bejegyzésemet. Megdöbbentő, és egyben lehangoló is, hogy újra és újra ugyanoda lyukadok ki. Annak a posztnak is az volt a lényege, hogy milyen nehéz megtartani az fókuszt, és hogy milyen technikákat próbálok meghonosítani magamban. Ebből aztán szokás szerint nem lett semmi, és megint csak ezzel a problémával találtam szemben magam. Pedig lehet, hogy ennyi lenne a megoldás! Amit kitalálok, azt következetesen alkalmazni, megtanulni, szokássá alakítani! Vajon hogyan lehet ezt elérni?

Írni valamit minden nap a blogba?

Egyik lehetőség, ami rendszerességet vinne az életembe, ha minden nap írnék valamit a blogba. Ennek megvan az a veszélye, hogy ha nem találom ki, hogy mit írjak, vagy éppen nincs mit, akkor csak üres hülyeségek születnének. Annak meg nem sok értelme lenne.
Viszont ha meghatároznék két napot a héten, amikor mindenképpen kell írnom, az már talán hasznos lenne. És nem is csak írni valamit, hanem beszámolót, értékelést az elmúlt napokról. Persze ha van valami téma, amiről szeretnék írni, azt is lehet, de az értékelést sosem lehet elhagyni!

Ok, akkor legyen a két nap a csütörtök és a vasárnap! Így lehet értékelni vasárnap az egész hetet, csütörtökön meg az első felét.
Be is írtam a naptárba... :)

Ezeknek a bejegyzéseknek kötelezően tartalmaznia kell az elmúlt időszak értékelését, és a következő időszakra vonatkozó terveket. Így talán nyomonkövethető, és saját magam előtt számonkérhető lesz a fejlődés, a feladatok elvégzése (vagy ezek ellenkezője).

Időbeosztás

A másik nagyon lényeges dolog az időbeosztás. Vagy legalábbis az időbeosztásnak nevezett szervezés, ami igazából két dologból áll:

1. Feladatok priorizálása
2. Tényleges időbeosztás

A feladatok priorizálása azért lényeges, mert minden feladatot egyszerűen nem lehet megcsinálni. Ezért ki kell választani azokat, amiknek a legnagyobb hatása van. Az apróbbakat vagy hátra kell sorolni, vagy ha annyira elenyésző lenne a hozamuk, akkor egyszerűen ki kell húzni a listáról. Ezzel a technikával máris rengeteg időt lehet megspórolni!

A tényleges időbeosztás alatt értem a napi 8 órás rendes állást, az utazást a munkahelyre, a háztartás vezetését, a családdal, barátokkal töltött időt, és persze a saját magunkra fordított időt is. Ezek között kell megtalálni azokat az üresjáratokat, amikor a mellékesen futtatott projekteken lehet dolgozni. Az üresjáratokon kívül persze hacsak lehet, hosszabb időintervallumokat is meg kell határozni. Sok olyan feladat van, amire nem elég 15 perc, és annyi időre nem is érdemes belefogni.

Összegezve

Akkor összegzésképpen megállapítom, hogy az Adósból szabad rendszeres használata, és az időbeosztás (ami feladatpriorizálás is egyben) lehet a megoldás arra, hogy hiába ismerem az elveket, a gyakorlatban mégsem jelentkeznek az eredmények, csupán folyamatos egyhelyben toporgás történik.

Legkésőbb csütörtökön találkozunk!

Első terv (monszterből szörnyecske)

Először is: többnapos alváshiány miatt ma már annyira álmos vagyok, hogy ha nincs ez a blog, akkor ma biztos elhalasztottam volna a cselekvést! Tehát máris beigazolódott, hogy van értelme az Adósból szabadnak!!!

Ez még nem a teljes terv!

Írtam már arról, hogy a gigászi feladatokat milyen nehéz elkezdeni, és ennek leküzdésére remek megoldás, ha sok kis részre bontjuk a monstrumot. Az Adósból szabad céljainak elérése egy mega-giga-monstrum, így aztán a végrehajtás megtervezése is megoldhatatlan feladatként lebeg a fejem felett.

Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy azon morfondírozok, hogy hogyan is kezdjek hozzá a tervezéshez, és mik is legyenek benne, inkább meghatározok kisebb célokat, kisebb terveket, amikhez határidőt rendelek. Aztán ezekből a kis szörnyecskékből összerakom (vagy maguktól összeállnak) a egészet, és megszületik a teljes végrehajtási terv.

Fontos feladatok - MOST!

Első lépésként kigondoltam, hogy most azonnal milyen feladatokat kell elvégeznem, íme:

• levelek feldolgozása
• felhalmozott cuccok eladása
• fusi meló behúzása

Tervezés nélkül nincs cselekvés

Tegnap megírtam az első bejegyzésemet az adósságfelszámoló blogomba. Ez eddig szép és jó, csak azt nem tudom, hogy mikor fogom végrehajtani azokat, amiket ott leírtam.

Probléma

Szokták mondani, hogy rohanó világban élünk. Ebben azért van is valami. Az eredményét mindenképp érezzük: sosincs időnk semmire, vagy legalábbis ebben a hitben ringatjuk magunkat. Máris paradoxonba ütköztünk, ugyanis ha sosincs időnk semmire, akkor hogyan csinálhatnánk olyanokat, amiket eddig nem. Például hogyan foglalkozhatnánk aktívan a pénzügyi függetlenségünk elérésével?

Megoldás: tervezz!

Minden kezdet nehéz...

Már vagy egy hete elkezdtem csinálgatni ezt a blogot, de még mindig nincsen egy bejegyzés sem! Ez nem lehet véletlen!

Persze, hogy nem az. Minden kezdet nehéz, miért lenne pont ez az Adósból szabad projektem könnyű? Ez, aminek célja, hogy megváltoztassa az életemet?
Ismerős a helyzet? Mindig van valami más dolgom, valami, ami éppen nagyon sürgős. Vagy épp már fáradt vagyok munka után, vagy vásárolni kellett, főzni másnapra ebédet. Vagy csak nem fűlik a fogam ahhoz, hogy nekiveselkedjek ennek a gigantikus feladatnak.
Merthogy a feladat valóban gigantikus, az adósság összege ijesztő, a helyzet kicsit kilátástalan. De hát nem azért vagyunk itt, hogy ezen keseregjünk, hanem hogy kezünkbe vegyük a gyeplőt, és életünket jó irányba tereljük.

Az egyetlen, ami lehetővé teszi, hogy álmaim életét éljem, az a cselekvés. És az egyetlen, aki ezt meg tudja valósítani, az én vagyok. Ezért aztán találni kell valamit, ami cselekvésre ösztönöz.

Így aztán összeszedtem néhány egyszerűbb módszert, amivel nap-mint-nap rá tudom magam venni, hogy tegyek is valamit azért, amit szeretnék.