Rendszeres csütörtöki értékelés I.

Hopp, már az első csütörtöki értékelésemmel is csúszásban vagyok! Igazából tegnap még eszemben volt, de aztán este még dolgoztam ezt-azt, és végül teljesen kidőltem, és kiment a fejemből az értékelés. Na de most gyorsan pótolom is!

Mútlkor ezt a két értékelni való alapelvet határoztam meg:

• feladatok priorizálása és
• tényleges időbeosztás.

Akkor most értékeljük az elmúlt pár napot!

Feladatok priorizálása

A fenti rendszert hétfőn találtam ki, így igazából a keddet és a szerdát lehet értékelni. A kedd remekül ment, sokat haladtam! Meghatároztam azokat a feladatokat, amik a vállalkozásom szempontjából leginkább fontosak, amik a legnagyobb hatással lehetnek a látogatottság, és így a vásárlások számának növekedésére. Ezeket a lehetőségeket kielemeztem előnyeik és hátrányai szerint, majd felállítottam egy rangsort.

A rangsor alapján kiválasztottam kettőt, amivel el is kezdtem foglalkozni. Ez így szépen is hangzik, a valóság azonban nem volt ennyire fényes. Az az igazság, hogy amikor a biznisszel foglalkoztam (akár a munkahelyemen ;), akár esténként otthon), nem fókuszáltam kellőképpen erre a néhány legfontosabb feladatra. Így igen sok időt fecséreltem el olyanokra, amik egyáltalán nem fontosak.

Ennek kiküszöbölésére talán az a megoldás, ha ezeket a legfontosabb tennivalókat tovább bontom akkora egységekre, amiket egy nap, vagy a napnak egy részében el lehet végezni, és addig nem foglalkozok mással, amíg azok nincsenek készen. Tudom, hogy ezt nem egyszerű betartani, de muszáj lesz!

Tényleges időbeosztás

Kedden remekül ment ez is! Kitaláltam, hogy miket fogok csinálni, milyen sorrendben, néztem az órát, és nagyjából a terv szerint is haladtam.

Szerdán viszont már nem voltam ilyen alapos, így aztán nem is volt annyira hatékony a napom.

A tanulság egyrészt az, hogy aprólékosan meg kell tervezni, hogy miket szeretnénk elvégezni. A terv elkészítéséhez a lehető legalaposabban át kell gondolni, hogy mik jöhetnek közbe, mire kell még időt szakítani! Ha menet közben beesnek időrabló elfoglaltságok, akkor fel fog borulni az egész napunk!

Másik tanulság, hogy a tervünket egyezteni kell azokkal, akik közvetve érintve vannak benne, akikkel mondjuk együtt élünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor könnyen csúszhat az időbeosztás! Például beszéld meg pároddal, hogy most szeretnéd ezt a feladatot megcsinálni, de utána folytathatjátok a beszélgetést, vagy inkább majd utána nézzétek meg azt a filmet. És itt utalnék vissza az előző tanulságra is: ha nem egyedül élünk, akkor szándékosan szánjunk időt barátnőnkre/barátunkra/feleségünkre/férjünkre is, a közös tevékenységekre, amikor nem foglalkozunk semmi mással! Enélkül vagy hanyagolni fogjátok egymást, ami nem vezet semmi jóra, vagy a random módon beékelt elfoglaltságoknak a fontos, a szabadságot biztosító feladatok látják kárát!

Összességében

Összefoglalva tehát azt hiszem, hogy nem sikerült rosszul ez az első időszak. Amiben még fejlődnöm kell, az a feladatmeghatározás és időbeosztás pontosítása, illetve a fókuszáltság megőrzése.

A következő értékelés vasárnap esedékes, addig alkalmazzátok ti is a fentieket!